A zsámbéki pestisjárvány (1739) elmúltával több emléket is állítottak az életben maradottak. Ezek egyike volt az Angyal-árok parti pestis kápolna. A kápolnát a Zichy család (Zichy Miklós és Berényi Erzsébet) emeltette, hiszen egy kisgyermeküket ők is elvesztették ebben a járványos megbetegedésben, amikor is a település kétharmada, 828 zsámbéki lakos is meghalt, valamint az akkor lelkipásztori szolgálatot ellátó két budavári ferences szerzetes is.
Az utolsók egyikeként van bejegyezve a a halottak anyakönyvébe a zsámbéki remete, aki szintén életét vesztette a járványban.
A kápolnát a calabriai remete, Paulai Szent Ferenc tiszteletére szentelték, és egy remetelak is csatlakozott a kápolnához, hogy az imádságos remeteélet is folytatódjék.
A II. világháborúban, a budai kitörés idején, 1945 februárjában, súlyos harcok folytak Budától Székesfehérvárig. Ezekben a harcokban a kápolna csaknem teljesen rommá lett. Az oltárt később kimentették, és amikor a II. Vatikáni Zsinat a szembe-oltárok felállítását szorgalmazta, ezt alakították templomunk most is használt oltárává. Az 1980-as évek elején a kápolna újjáépült, de itt maradt az oltára (sajnos minden más berendezése megsemmisült), mint templomunk legrégebbi berendezési tárgya, hiszen a templomunk csak 1749-ben kezdett épülni.
HDM
S FRANCISCVS DE PAVLA Paulai Szent Ferenc (templomunk szembemiséző oltárának felirata)
