A premontrei jelenlétről az első adatok 1234-ből a ninivei katalógusban maradtak fenn. A tévesen sokszor alapító levélként emlegetett 1258-ban kelt birtokmegerősítő oklevélben a három Aynard leszármazott: Aynard szolgagyőri ispán, Smaragd fejérvári prépost és Gillét kéri IV. Bélát, hogy erősítse meg az alapító ősök, Egyed és Smaragd comesek adományait. „Ut donationes praedecessores…” – a három Aynard ivadék „elődökként” emlegeti az alapító ősöket, tehát nem szülőknek, sem nem nagyszülőknek. Ez a megnevezés legalább három generáció közbeiktatását engedi meg az alapító ősökig. Tehát az alapítás ilyenformán a XII-XIII. század fordulójára tehető.
Györffy György az 1205-től udvarispánként emlegetett Aynard-nemzetségbeli Smaragd comesben véli megtalálni az egyik alapítót, aki bihari ispánsága idején (1208-1209) személyesen ismerhette a várad-hegyfoki premontrei prépostságot, ahonnan a zsámbéki nemzetségi monostort benépesítő premontreiek jöttek.
-
- Premontrei rend
-
- A zsámbéki Öregtemplom
-
- A zsámbéki Öregtemplom
Egyed ispán sok adományt adott felesége, Pena asszony hozományából, akinek teste – ahogy az oklevél kiemeli – Keresztelő Szent János egyházában nyugszik. Pena asszony nyughelyének ez a külön említése figyelemre méltó, hiszen az oklevél keltezésének évében, 1258-ban már az Aynard nemzetség több tagja volt eltemetve a templomban, köztük a két alapító praedecessor is, mégis az utódok csak Pena asszony itteni eltemetésének tényét rögzítik írásban, mintha ez a későbbi nemzetségi temetkezésektől eltérően más helyen történt volna.
Valter Ilona régész 1986-1992 között végzett ásatásai végleg igazolták az oklevélből kisejthető feltételezéseket.
Az Aynard vagy Smaragd nemzetség építtette a már Lux Kálmán és Lux Géza által (1934-39) is megtalált félköríves szentélyzáródású, egyhajós kis templomot, amelynek hajófal-alapjaira a XIII. század elején ráépítették a háromhajós premontrei templom pilléreit. Ez nem falusi templomnak épült, hanem az Aynardok magánegyháza volt, ahová temetkeztek. Pena asszony sírja a templom tengelyében volt és a régész a két alapító Egyed és Smaragd ispán maradványait azonosítani tudta.
Az alapítók által Várad-hegyfokról hívott premontreiek 1475-ig éltek a monostorban. Ekkor Mátyás király a pálosoknak adta a templomot és monostort, akik a közeli, budaszentlőrinci, Remete Szent Pál ereklyét is birtokló kolostoruk környékén a királyi jóindulat nyomán több birtokot és templomot is megszereztek.
Buda elfoglalásával az egyházi élet megszűnt, a törökök várrá alakították a kolostort, a település elnéptelenedett, szomszédos Tök község pedig teljesen protestánssá lett. A XVIII. század elejétől több hullámban német telepesek érkeztek, akik ezt a templomot használták istentisztelet céljára, és köré is temetkeztek. A legkorábbi újkori anyakönyveket 1716-tól vezették. A kegyúr, Zichy Miklós támogatásával 1749-1754 között megépült a barokk plébániatemplom. A funkció nélküli épületegyüttes pusztulásának megindítója az a Komárom epicentrumú 1763-as földrengés volt, amely az esztergomi Szent Adalbert székesegyház maradványait is porrá tette. A megrongálódott falakat majd másfélszáz évig kőbányának használta a lakosság, a falu házainak újjáépítésére. A XIX. század elejére már csak a templom romjai maradtak.
HDM
